Bódis Miklós Szatmárnémetiben az Isten szerinti szomorúságról

Csütörtökön és pénteken is teltház előtt szólt a szókimondó igehirdetés, több mint ötszázan voltak mind a két alkalmon.

A szolgáló református lelkipásztort, Bódis Miklóst 18 évvel ezelőtt Hátszegre helyezték át a családjával együtt, ahol a templomokban gaz, szemét és galamb lakott, és 27 éve egyetlen magyar gyermek sem született a vidéken. Azóta kilenc gyülekezetéből ötben eltemették az utolsó magyart is.
 

A lelkész azonban nem csügged: a környéken élő cigány és román lakosság között kezdett el evangelizálni, és ébredést tapasztal Erdély-szerte. Románul a Bibliából tanult meg. Vallja: minden mélységből van kivezető út, amelynek kezdete az, hogy Istenhez kiáltsunk.
 

A csütörtöki igehirdetés Keresztelő Jánosról és Heródesről szólt, s az igehirdetés címé magáért beszélt: ne öld meg a lelkiismeretedet! Heródes ezt tette, pedig szívesen hallgatta Keresztelő Jánost, mert őszinte volt, és nem hízelgő, amiből pedig elege volt. Mégis végzett Jánossal együtt a lelkiismeretével is, s ez végzetes volt.
 

A pénteki alkalom, melybe betekintést is nyerhetünk, Péter apostolról és az Isten szerint való szomorúságról üzent. Péter bukása a nagyotmondásával és nagycsütörtök esti felelőtlen ígérgetésével kezdődött, majd a legnagyobb mélységben sírva rohant a Gecsemáné kertjébe. De volt számára megoldás, mert ez Isten szerinti szomorúság volt.

Ez az egyetlen megoldás mindannyiunk számára. Jézus Krisztus a Golgotán a számunkra elképzelhetetlen szégyent és áldozatot vállalta azért, hogy Pétert és minket kiemeljen a mélységből, és ma is tartja a mellettünk tornyosuló Veres tengert. Ne késsünk átmenni a szoros kapun! – szólt a figyelmeztetés.
 

Szűcs Sándor házigazda lelkész megköszönte a szolgálatot, Isten áldását kívánta a gyülekezetnek.